1897 őszén a torinói Massimo d' Azeglio gimnázium néhány tanulója összegyűlt a Canfari testvérek műhelyében,a Corso Re Umberto 42.alatt (más források szerint ugyanezen az úton egy padon), és megalapította az olasz labdarúgás történetének legsikeresebb együttesét. Ők természetesen nem ezzel a céllal hozták létre a klubot,hanem azért,hogy szervezett keretek között hódolhassanak az új sportnak,a footballnak.

A névadó közgyűlésen,november 1-jén nagyon nehezen tudták eldönteni,hogy mi legyen az egyesület neve. Felvetődött többek között az Iris Club, a Societá Massimo D'Azeglio,továbbá a Sport Club Juventus. A szavazás során ez utóbbi három javaslat maradt bent a kalapban,de ekkor nagy vita keletkezett a Societá Via Fori és a Societá Sportiva Massimo D'Azeglio elnevezés hívei között. Egyik csoportnak sem sikerült a másik fölé kerekednie,így végül abban egyeztek meg,hogy senkinek se legyen igaza,és elnevezték az együttest Sport Club Juventusnak. Elnöknek Eugenio Canfarit választották meg, a klubszín a rózsaszín-fekete, a székhely pedig a már említett műhely lett. Egy évre rá Eugenio testvére,Enrico Canfari vette át az elnöki tisztet,míg 1899-ben újabb fontos változás következett be: megváltoztatták az elnevezést Football Club Juventusra.

Ebben az évben a Juventus elkezdett végre tornákat is játszani, a "hazai pályája" a Piazza d'Armin volt. 1900-ban a gárda benevezett a bajnokságba,de nem jutott messza,ugyanis 1:0-ra elbukta az FC Torinese elleni városi selejtezőt. Ebben az "idényben" a Juve más tornákon is részt vett,így a milánói Torneo della Medaglia d'Orón és a torinói Coppa del Ministero della Pubblica Istruzionén, amelyez a Közoktatásügyi minisztérium írt ki.

1901-ben megint elnökváltás történt,ezúttal Carlo Favale lett az első ember, a klub története szempontjából azonban az 1903-as esztendő sokkal fontosabb volt: ekkor érkeztek meg Nottinghamből az első fekete-fehér mezek. Történt ugyanis,hogy az anyagilag lassan lábrakapó egyesületnél úgy gondolták,itt az ideje egyenfelszerelést vásárolni a csapatnak,és miután akkoriban csak Angliában gyártották football-mezeket,legott leadták a rendelést egy nottinghami gyárnak. Igenám,de a legenda szerint az ottani művezetőben,amikor kézhez vette a rendelését,csak annyit tudatosodott a rózsaszín-feketéből, hogy fekete,és miután ő maga a helyi Notts County nagy szurkolója volt,Itáliába is fekete-fehér trikókat küldött. A csapatnál eleinte óriási csalódást fogadta a "félrenyomott" színű mezeket,voltak játékosok,akik pályára sem akartak lépni bennük,hamarosan azonban mindenki megbékélt, a klub hivatalos színe pedig szép lassan a fekete-fehér lett az alapításkor meghatározott rózsaszín-fekete helyett.

Mellesleg 1903-ban a Juve lejátszotta első bajnoki döntőjét: a "csoportmeccsek során" a torinói alakulat valamennyi vetélytársát kétvállra fektette,de a döntőben nem bírt a címvédő Genoával,amely 3:0-ra győzött.

1904-ben  Giacomo Parvopassu lett a klubelnök, a "hazai pálya" pedig a Piazza d'Armiról a Velodromo Umberto I-ra költözött. Egy évre rá már a svájci Alfred Dick ( a Torino későbbi alapítója!) a klubelnök,aki saját textilgyára néhány dolgozójával egészítette ki a keretet (!), és ez nagyszerű döntésnek bizonyult,hiszen a Juve megnyerte a bajnokságot,és még a tartalékok mezőnyében is legjobb lett.